.

És mikro elönt az érzés és a tudod, hogy anyádat inkább már csak mésziről néznéd. Hogy már nem akarsz hazamenni, mert, nincs értelme. mert otthon nem családi fészek vár, hanem egy elbaszott család. Mikro már csak kolonc vagy és érzed is és menekülnél, de nem tudsz. Mikor minden idegszáladdal elvágysz itthonról a mindegy hogy hova. Akkor érzed igazán. Az anyai gondoskodás csak egy jól megrendezet színdarab volt ahol bábuként mozogtál. De a bábmesternek nem tetszik már ahogy darabokra szakadt madzagaidat vagdosod még apróbb darabokra. Minél hamarabb megszabadulni az úgy mondott családtól igen ez a cél. Ere vágyok én.

.

Mikor vége van valaminek, amit szerelemnek hittél visszatekintve csak korholod magad ennek hittél? Szánalmas voltál elvakítót valami, na de mi? Ja, tudom az érzés, hogy talán lehet, valakid hát ne higgy ilyenek soha. Szép szavak híd el mind hazugak. Szerelek, szót lehet a legszebbed hazudni.

.

Hallgattad már a csendet? Az a leírhatatlan békét és nyugalmat mely egy pillanat alatt foszlik szerte széjjel a buzi mobiltelefon csörgésének köszönhetően…

.

Mikor azt hazudja szert és csak te vagy neki a minden. Ott kapj észbe szép szavak, de hazugak. Híd el a szerelem elmúlik a megszokás megöl…

Azt várod, keressen, azt várod hozzád érjen, de csak levegőt markolsz, és a semmit nézed.  És te mégis várod. Hisz azt mondta várj rám. Majd értetlen arcal néz, rád túl nagy dolgokat vársz, el tőlem ordítja. Pedig nem csak annyit vártál, hogy hozzád érjen úgy hogy nem kéred úgy hogy nem vártad. Csak egy ölelést vártam súgom könnyek között elköszönve…

.

Ha valaki egy szóra vár melyet soha nem kaphat meg… megszakad a szíve szép csendben. Majd beletörődik, végül elfogadja. És az utolsó lépéseként ott hagyja a múltat.

.

Utoljára akkor rendült meg a szívem most már semmi már nincs bene csak harag mérhetetlen harag!

.

Minden embernek megvan a maga mumusa. De minden mumust legyőznek egyszer!

.

Ez az állapot rosszabb mindennél! Mond ki elég volt! Vagy mond, ki akarlak még! Csak csinálj már valamit!

.

Ne kakaskodj nekem kisöreg, mert fejel lefele beleálltalak a szemétdombba!

.

Nem tudom milyen érzés lehet mikor mindenki lemondott már rólad, mert ezt akartad elérni. Én csak azt tudom milyen lemondani rólad.

.

Szeretlek, sőt szeretlek, de mit tehetek? Vártam remélem hitem földet értem. Pofámba csaptad az igaságot nesze hát itt van szánalom. Szánalom igazad van.

Szánalmas vagyok, mert hitem, mert szeretem, mert remélem!

De tudod minden álom véget ért egyszer. Kemény, szavak napok hetek jönnek menetelnek. De álok ébredek, felkelek, továbbmegyek.

Nem keresel, nem kereslek, lassan eltemetnek az emlékek. És tudod, mit jól is van ez. Vonzódtam tudom, de hogy mibe már nem tudom. Vagy tudom? Nem tudom. Egyet tudok te földre löktél, de ki volt az aki onnan segítet felkelni! Most is fogja kezem és semmi nem remél. Én sem remélek, de élek. És fáj is nehéz is szar is, de tovább kel mennem. Rendületlen töretlen. Bár ez lehetetlen valami megmarad, valami eltűnik és valami következik.

Igen következik, ott ál előttem már néz, rám mosolya csak azért ragyog, hogy nekem is mosolyt fakasszon könnyes arcomon.

És az a mosoly mely lassan megjelenik arcomon az lesz az a mosoly mellyel az ö kezét erősen megfogom…

.

Mikor a tükörképed is elfordul tőled. A tejes sötétségből kiút nincsen. Akkor érzed elvesztél örökre. Ki fogta kezed már nincs melletted. Mikor a szobanövénynek is érdekesebb az élete. Mikor a tüdőd is csak kényszerből vesz levegőt. Mikor belefáradtál, hogy mindig felállj. Mikor az utolsó pofon végleg leterített. Akkor már mindegy. Elbukott harcos elveszet lélek. Híd el elfelejtenek gyorsan és csendben. Lassan megfáradtan ballagsz bele a ködbe, hogy elvesz mindörökre. Csak egy öreg farkas kísér végig sáros utadon. Ő is megy veled hisz ö sem harcolt többé. Hisz te feladtad rég.

.

Mindenki azt mondja, nyisd ki a szád, ha akarsz valamit. Soha nem teszed meg pedig oly egyszerű lenne, de tudjuk, mind csak egyszer próbálod kimondani az igazat, a mást rögtön, elvágják a tokodat. És miért? Senki sem szereti hallani az igazat.

.

Szarok a nyűgödre szarok a fejedre. Jól tudod mit tűrtem kaptam én eleget a kis kényed kedvedből mikro ki voltam neki téve. De vedd észre fordult a sors kockája régen. Ne kel hallgatnalak, nem kel eltűrnöm téged, mert réges, régen elszakadtam tőled. Szartál a fejemre most én is a tiedre. Sértetéseid melyek késként vágtak belém régen most már el sem érnek. Tessék, próbáld csak, meg mint most is épen és lepődj, meg szépen mikor elküldelek a fenébe. Szád tátva hogy nőt fel az ellenfeled ilyen váratlan. Tőled tanultam drága dobog csókot hátara fordítva és karjaiba borulok másnak. És te csak nézheted szájtátva.

Panaszkodsz, jaj, elhagyott, jaj, fáj elvit, valamit. És hogy ő volt, aki mindent tönkretett. Én meg csak röhögök bent. Aha, tényleg? Néz, magadra néz magadba. Hibás ő? Nem ép te? Mert bukó és paraszt voltál vele? Mert csak magadra gondoltál és rá soha?  Mindig csak te és te és azt hiszed ez így remek. Tud meg ő volt az igazi ő volt az egyetlen. És te elbasztad rendben. Járjon, a szád járjon, csak bólogatok, csendben nem is tudja meg sohasem. Kid adtál t fel oly egyszerűen. És mikor évek múltán szembemegy vele tán. És mellet ott lesz ki megtette, amit te nem. Akkor fogod tudni csak igazán mit és mikor basztál el.

.

Tudod, lehet szabad egy musztáng, de amit egyszer megszeret vad szerelem tiszta tűzével. Akár hiszi, akár nem láncot kap nyakába. És pont attól a lánctól vágtathat tovább szabadon.

.

Amikor úgy kelsz minden rendben. Mikor egész nap nem vet fodrot egyetlen falevél sem lelked víztükrén. Az, az igazi békeség.

.

Kapja, beharagszok rá! Rám mosolyog. Kappja be nem tudok haragudni rá!

.

A világ nem más, mint egy idejétmúlt gusztustalan, hej, tele „embernek” nevezet férgekkel.

Anonimusz vagyok

Nem érdekel, senki nyűge baja azt sem akarom, hogy másokat érdekeljen az ennyim. Csak van, amit ki kel mondanom vagy le kel írnom ennyi. Kimondom, leírom. Ha akarod, olvasod, ha akarod nem.

Nem vagyok, én se különleges se senkiházi csak vagyok. Arcrezzenés nélkül szívesen végignézném egy emberi lény halálát, sőt még bele is rúgnék. Kínjai örömmel töltenének el.

Képtelen vagyok akár egy virágra is rálépni. Többet ér az élete, mint az ennyim.

Anonimusz vagyok…



Anonimusz vagyok