Mikor a tükörképed is elfordul tőled. A tejes sötétségből kiút nincsen. Akkor érzed elvesztél örökre. Ki fogta kezed már nincs melletted. Mikor a szobanövénynek is érdekesebb az élete. Mikor a tüdőd is csak kényszerből vesz levegőt. Mikor belefáradtál, hogy mindig felállj. Mikor az utolsó pofon végleg leterített. Akkor már mindegy. Elbukott harcos elveszet lélek. Híd el elfelejtenek gyorsan és csendben. Lassan megfáradtan ballagsz bele a ködbe, hogy elvesz mindörökre. Csak egy öreg farkas kísér végig sáros utadon. Ő is megy veled hisz ö sem harcolt többé. Hisz te feladtad rég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése