Szarok a nyűgödre szarok a fejedre. Jól tudod mit tűrtem kaptam én eleget a kis kényed kedvedből mikro ki voltam neki téve. De vedd észre fordult a sors kockája régen. Ne kel hallgatnalak, nem kel eltűrnöm téged, mert réges, régen elszakadtam tőled. Szartál a fejemre most én is a tiedre. Sértetéseid melyek késként vágtak belém régen most már el sem érnek. Tessék, próbáld csak, meg mint most is épen és lepődj, meg szépen mikor elküldelek a fenébe. Szád tátva hogy nőt fel az ellenfeled ilyen váratlan. Tőled tanultam drága dobog csókot hátara fordítva és karjaiba borulok másnak. És te csak nézheted szájtátva.
Panaszkodsz, jaj, elhagyott, jaj, fáj elvit, valamit. És hogy ő volt, aki mindent tönkretett. Én meg csak röhögök bent. Aha, tényleg? Néz, magadra néz magadba. Hibás ő? Nem ép te? Mert bukó és paraszt voltál vele? Mert csak magadra gondoltál és rá soha? Mindig csak te és te és azt hiszed ez így remek. Tud meg ő volt az igazi ő volt az egyetlen. És te elbasztad rendben. Járjon, a szád járjon, csak bólogatok, csendben nem is tudja meg sohasem. Kid adtál t fel oly egyszerűen. És mikor évek múltán szembemegy vele tán. És mellet ott lesz ki megtette, amit te nem. Akkor fogod tudni csak igazán mit és mikor basztál el.
