.

És mikro elönt az érzés és a tudod, hogy anyádat inkább már csak mésziről néznéd. Hogy már nem akarsz hazamenni, mert, nincs értelme. mert otthon nem családi fészek vár, hanem egy elbaszott család. Mikro már csak kolonc vagy és érzed is és menekülnél, de nem tudsz. Mikor minden idegszáladdal elvágysz itthonról a mindegy hogy hova. Akkor érzed igazán. Az anyai gondoskodás csak egy jól megrendezet színdarab volt ahol bábuként mozogtál. De a bábmesternek nem tetszik már ahogy darabokra szakadt madzagaidat vagdosod még apróbb darabokra. Minél hamarabb megszabadulni az úgy mondott családtól igen ez a cél. Ere vágyok én.

.

Mikor vége van valaminek, amit szerelemnek hittél visszatekintve csak korholod magad ennek hittél? Szánalmas voltál elvakítót valami, na de mi? Ja, tudom az érzés, hogy talán lehet, valakid hát ne higgy ilyenek soha. Szép szavak híd el mind hazugak. Szerelek, szót lehet a legszebbed hazudni.

.

Hallgattad már a csendet? Az a leírhatatlan békét és nyugalmat mely egy pillanat alatt foszlik szerte széjjel a buzi mobiltelefon csörgésének köszönhetően…

.

Mikor azt hazudja szert és csak te vagy neki a minden. Ott kapj észbe szép szavak, de hazugak. Híd el a szerelem elmúlik a megszokás megöl…

Azt várod, keressen, azt várod hozzád érjen, de csak levegőt markolsz, és a semmit nézed.  És te mégis várod. Hisz azt mondta várj rám. Majd értetlen arcal néz, rád túl nagy dolgokat vársz, el tőlem ordítja. Pedig nem csak annyit vártál, hogy hozzád érjen úgy hogy nem kéred úgy hogy nem vártad. Csak egy ölelést vártam súgom könnyek között elköszönve…

.

Ha valaki egy szóra vár melyet soha nem kaphat meg… megszakad a szíve szép csendben. Majd beletörődik, végül elfogadja. És az utolsó lépéseként ott hagyja a múltat.

.

Utoljára akkor rendült meg a szívem most már semmi már nincs bene csak harag mérhetetlen harag!

.

Minden embernek megvan a maga mumusa. De minden mumust legyőznek egyszer!